Kockázatfelmérő Kérdőív
Az internet az egész világra kiterjedt, globális hálózat, amely számos funkciót kínál a felhasználók számára. Mint minden eszköz, jó és rossz célra is igénybe vehető, és kizárólag a felhasználótól függ, hogy az adott alkalmazást milyen célra használja. A probléma ott kezdődik, ha az internet a zaklatás eszközévé és céljává válik. A fiatalok sérülékenyebbek, kitettségük nagyobb, és gyakran alábecsülik a fenyegetésekkel és zaklató magatartással együtt járó kockázatokat, tehát fokozott védelemre szoruló csoportot képeznek. Az áldozatok gyakran nem értékelik a személyes és professzionális segítséget, nem veszik komolyan a fenyegetésekkel járó kockázatokat, és nem tartják azokat hihetőnek. A tizenévesek nem beszélnek szívesen arról, hogy mi is történik velük online, mert a felnőttek egy olyan másik generáció tagjai, amely nem született az internet világába, nem „kapta készen” az online kultúrát, nem rendelkezik olyan mértékű online felhasználói tudással, mint ők. Kézenfekvő, ha a fiatalok az online elszenvedett érzelmi traumát nem osztják meg másokkal, hiszen az ellenük irányuló támadásokat gyakran saját hibájukra vezetik vissza, emellett félnek a komolyabb megtorlástól, vagy attól tartanak, hogy a felnőttek – védekezésként – a neten töltött idejüket vagy mobilhasználatukat fogják korlátozni.
A fiatalok sok esetben nem tudják eldönteni, hogy mely viselkedések lehetnek súlyosan károsító hatásúak, vagy jelentenek ténylegesen bántó szándékú fenyegetést. Az áldozatok általában nem fordulnak a rendőrséghez vagy felnőttekhez, mert maguk is érintettek az agresszióra történő válaszadásban, és csak akkor tennének bejelentést, ha tudnák, hogy van valaki az iskolában, aki nem fogja bírálni őket, és a helyzetet megfelelően kezeli. Ez a személy lehet az iskolapszichológus, egy pedagógus vagy egy kortárs – osztálytárs, évfolyamtárs – is, aki képes megítélni a történtek súlyát, és a komolyabb esetekkel a felnőttekhez fordul, ilyen módon közvetítő szerepet tölt be mind az incidensek megítélésében, mind pedig a generációk közötti kommunikációban.
A fent leírtak miatt a Tabby projekt során nem elsődlegesen a jelenség kutatásával kívánunk foglalkozni, hiszen az mára elég jól tanulmányozott, főként az Egyesült Államokban, Kanadában és Nyugat-Európában. Ehelyett a projekt fókuszában azok az országok állnak, amelyek eddig kimaradtak a részletes vizsgálatból és a kockázatelemzésből. A projekt hatóköre ezért Európa déli és keleti részeit, valamint a Földközi-tenger vidékén lévő tagállamokat érinti (a projekt résztvevő tagállamai Olaszország, Ciprus, Bulgária, Görögország és Magyarország). A résztvevő országok vállaltak, hogy a projekt keretében kifejlesztenek és tesztelnek, illetve terjesztenek egy módszert. Ez tulajdonképpen egy kérdőíves formában megjelenő eszköz, amelyet a fiatalok az online kommunikáció különböző megnyilvánulási formáinak kockázatbecslésére, a veszélyes szituációk korai felismerésére használhatnak fel. Ilyen módon képessé válnak az első lépések megtételére, valamint segítség kérésére a saját védelmük, a kockázatok kezelése érdekében.
A kockázatfelmérő kérdőív kitöltésével a fiatalok képet kaphatnak arról is, hogy az őket ért fenyegetés alapos és súlyos-e, például mennyire valószínű, hogy a diák, aki azzal fenyegetőzött, hogy erőszakos cselekményt követ el (valakit bánt, szexting tartalmat közöl, vagy egyszerűen azt teszi az érintett személyes adataival, amihez csak kedve van) tényleg betartja-e fenyegetését. A fenyegetés felmérésére a kérdőívben számos gyakorlati elv szolgál és olyan fontos kérdéseken alapul, amelyek azt vizsgálják, mekkora a célzott erőszak elszenvedésének kockázata az egyén esetében. (Reddy et al., 2001)
A fenyegetés felmérésének módszerét az iskolai és a munkahelyi célzott erőszak (pl. iskolai lövöldözés, bombarobbantás) felmérésére fejlesztették ki és erre használják legtöbbször, de a jelen projektben az online bántalmazás (bullying) különböző formáinak a felmérését szolgálja.
A fiatalok sok esetben nem tudják eldönteni, hogy mely viselkedések lehetnek súlyosan károsító hatásúak, vagy jelentenek ténylegesen bántó szándékú fenyegetést. Az áldozatok általában nem fordulnak a rendőrséghez vagy felnőttekhez, mert maguk is érintettek az agresszióra történő válaszadásban, és csak akkor tennének bejelentést, ha tudnák, hogy van valaki az iskolában, aki nem fogja bírálni őket, és a helyzetet megfelelően kezeli. Ez a személy lehet az iskolapszichológus, egy pedagógus vagy egy kortárs – osztálytárs, évfolyamtárs – is, aki képes megítélni a történtek súlyát, és a komolyabb esetekkel a felnőttekhez fordul, ilyen módon közvetítő szerepet tölt be mind az incidensek megítélésében, mind pedig a generációk közötti kommunikációban.
A fent leírtak miatt a Tabby projekt során nem elsődlegesen a jelenség kutatásával kívánunk foglalkozni, hiszen az mára elég jól tanulmányozott, főként az Egyesült Államokban, Kanadában és Nyugat-Európában. Ehelyett a projekt fókuszában azok az országok állnak, amelyek eddig kimaradtak a részletes vizsgálatból és a kockázatelemzésből. A projekt hatóköre ezért Európa déli és keleti részeit, valamint a Földközi-tenger vidékén lévő tagállamokat érinti (a projekt résztvevő tagállamai Olaszország, Ciprus, Bulgária, Görögország és Magyarország). A résztvevő országok vállaltak, hogy a projekt keretében kifejlesztenek és tesztelnek, illetve terjesztenek egy módszert. Ez tulajdonképpen egy kérdőíves formában megjelenő eszköz, amelyet a fiatalok az online kommunikáció különböző megnyilvánulási formáinak kockázatbecslésére, a veszélyes szituációk korai felismerésére használhatnak fel. Ilyen módon képessé válnak az első lépések megtételére, valamint segítség kérésére a saját védelmük, a kockázatok kezelése érdekében.
A kockázatfelmérő kérdőív kitöltésével a fiatalok képet kaphatnak arról is, hogy az őket ért fenyegetés alapos és súlyos-e, például mennyire valószínű, hogy a diák, aki azzal fenyegetőzött, hogy erőszakos cselekményt követ el (valakit bánt, szexting tartalmat közöl, vagy egyszerűen azt teszi az érintett személyes adataival, amihez csak kedve van) tényleg betartja-e fenyegetését. A fenyegetés felmérésére a kérdőívben számos gyakorlati elv szolgál és olyan fontos kérdéseken alapul, amelyek azt vizsgálják, mekkora a célzott erőszak elszenvedésének kockázata az egyén esetében. (Reddy et al., 2001)
A fenyegetés felmérésének módszerét az iskolai és a munkahelyi célzott erőszak (pl. iskolai lövöldözés, bombarobbantás) felmérésére fejlesztették ki és erre használják legtöbbször, de a jelen projektben az online bántalmazás (bullying) különböző formáinak a felmérését szolgálja.